Már egyedül olvasok
A „Már egyedül olvasok” mesekönyv sorozatom elsődleges célja, hogy az önálló olvasást megszerettesse a gyermekekkel, már a betűk megismerésének első bűvöletében. Ugyanakkor a kapott visszajelzések szerint a könnyen érthető, magukkal ragadó sztorik és az izgalmas illusztrációk már az óvodás korosztályt is elbűvölik.
Miben is rendhagyó ez a sorozat?
Leginkább abban, hogy minden szempontból az olvasni tanuló gyermek(ünk) igényeire szabtuk:
- hétköznapi valós történeteket mond el, melyek a gyermeki képzelet által izgalmas kalanddá alakulnak át, s átvezetnek a felnőttek által rég elfeledett gyermeki fantázia világba;
- részletgazdag, kézzel rajzolt illusztrációkkal készült, mely képzeletre inspirál, így sokáig nézegethető.
- A könyv szándékosan rövid, egyszuszra önállóan elolvasható, hogy gyors sikerélményt adjon, és motiválja gyermeked egy újabb könyv elolvasására.
- Egyszerű mondatszerkezetekkel íródott, hogy szótagoló olvasással is könnyen érthető legyen.
- A könyv gyermekek által könnyen olvasható, talpas betűtípust használ, nem pedig az elterjedt „játékos”, de kisiskolások számára nehezen olvashatót.
- Kemény fedéllel, minőségi belívekkel készül, hogy ellenálljon a sokszori forgatásnak.
A fogadtatásról: Flórinak meséltem, nagyon tetszett neki mind a három. Sőt, követelte, hogy megint meséljem el az álomszörnyeset, mert az különösen tetszett neki! Most legóval játssza éppen újra a történetet! Fülinek a harci repülős tetszett a legjobban. Ő bele is olvasott, és könnyen olvashatónak tartotta.
– Nagy Levente
A lineáris cselekményvezetésű történetben nem érhetők tetten különösebben mélyenszántó konfliktusok, s a világépítés mélysége is harmonizál a mű terjedelmével. A célkorcsoportnak megfelelő fajsúlyú bonyodalom az ebben a műfajban elvárt módon teljes happy enddel végződik, melyre a nyugalmat és harmóniát sugalló, szép és igényes illusztrációk is ráerősítenek.
Egyre inkább felértékelődnek azok a mesék, amelyek ennyire előtérbe helyezik a hagyományos családmodellt, úgyszólván e köré fűzik fel a cselekményt. Nem kell mindig mindennek borzasztó epikusnak és katartikusnak lennie, a világ megmentéséről meg már tavaly ilyenkor is kiütést kaptam, úgyhogy kész felüdülés volt most egy ilyen kis aranyos könyvet olvasni, ami nem fellengz, nem tör elképesztő magaslatokba, csupán elmesél egy cuki történetet egy ideális családról, akik tök szép helyen laknak. Olyan kis normális az egész. Ami márpedig óriási erény.
– Tarja Kauppinen
A sorozat első három része közül ez a kedvencem. Valóság és képzelet határán járunk ismét; ebben a mesében még el is hihetjük akár, hogy megtörtént a nagy kaland. Az üzenet pedig pozitív: a bátor Levente kapitány mindig segít, ha tud.
– PTJulia
Egyre inkább felértékelődnek a szememben az ilyen egyszerű és normális mesekönyvek. A legutóbbi Levi-kötetnél is azt a szót használtam, hogy normális. Nem véletlenül. Végre egy életszerű, nem elrugaszkodott, nem csilivili, nem csudy, nem szupcsy-cukcsy történet, nem valami mézbe-mázba mártogatott-hempergetett izé, hanem egy egyszerű történet egy átlagos családról, melynek élete az utolsó, apró részletig biztonságos és barátságos.
A rossz álmok, az elalvástól való félelem létező probléma, noha nálunk minimálisan merült csak fel, ezért túl sok személyes tapasztalatom nincs is vele kapcsolatban. Én úgy magyaráztam el a lányomnak, hogy az álom csak egy gondolat, nem valóság. De ez is jó módszer lehet, amit a könyv javasol.
Ismétlem, ennek a sorozatnak a legnagyobb erénye – mely viszont óriási – a normális családi háttér. Boldog – és sajnos kiváltságos – lehet az a gyerek, aki ilyen környezetben nő fel: apuka, anyuka, testvér, anyagi biztonság, szép, rendezett, biztonságos lakókörnyezet, saját szoba (testvérrel közösen, de akkor is), tiszta udvar, rendes ház. Mintha az előző generáció gyerekkorában több ilyen mese lett volna. Néha nem is értem, miért kell óriási kalandokat kitalálni ennek a korosztálynak, amikor a legjobb és legértékesebb mesék a mindennapi élet apró mozzanatairól szólnak. Marék Veronika és Kormos István szereplői sem mentik meg a világot soha. Nem is kell.